Van egy kedves fodrász barátunk, a fia a nagyobb fiammal jár egy osztályba. Még az alsós farsangon történt, negyedikes gyermekkel rendelkező szülőként mi is felléptünk egy műsorszámmal. Feleségemtől megtudtam, hogy sürgős szükségem van egy fésűre. Megyek a fodrász hölgyhöz, neki tuti van fésűje, kölcsönkérem. Közli, hogy nincs. Én meg sokkot kaptam, kész, ilyen nincs. Pedig hosszú szőke haja van, mindig olyan szép hullámos, nem is értem. Ki is fejti nekem, hogy nem szokott és nem is szeret fésülködni, jó a haja úgy ahogy van, különösebben nem érdekli...
Szóval fodrász fésű nélkül, mondom, nem semmi, ezt nem hagyhatom annyiban. Legalább olyan, mint egy rendőr jelvény nélkül, orvos üres receptek, lelkész Biblia vagy óvónő papírzsepi nélkül. Vagy még durvább. Kérdezem is, hogy a fodrászoknak nincs valami Hippokratészi eskü féleségük, mittomén Vidalsassoon eskü? Mi van ha teszem azt repülőgépen utazik, ott ül elől valami híres sztár, aki szerencsétlenségére elalszik a gépen, a feje hátra bicsaklik, az elvetemült szomszédja meg még a szellőztetőt is a frizurájára irányítja, kész, a hajának annyi. Kétségbeesetten felugrik a sztár asszisztense, elüvölti magát, hogy: Vészhelyzet van! Nincs önök között egy fodrász? Na, akkor mit fog tenni, na? Na? Még egy fésű sincs nála. Szégyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése