Éva volt

(A rovat mai két szereplője Jean-Luis Patiszon és Pjotr Fjedorovics Matrac, mindketten a Kinyilatkoztatás- és Sziesztaügyi Minisztérium alkalmazottai. Lépcsőház, felfele.)

Mat: (erősen szuszog)
Pat: (utoléri) Á, Monsieur Matrac. Jó estét! Szintén felfelé?
Mat: Kedves kolléga! (szusz) Való igaz, van a mozgásvektoromnak (szussz) függőlegesen felfele irányuló komponense. (szussz) De inkább pokoli leépülésnek érzem (szusz) ezt a mostani szánalmas vánszorgásomat (szusz) a magasságba...
Pat: A magam részéről a létezésünk folyamatának a függőleges menny-pokol dimenzióba való rekesztését mindig is elvetendőnek tartottam. Vagyis inkább illúzió, hogy életünk sodrában bármilyen valós minőségi hullámzás lenne...
Mat: Lassítson, kedves kolléga. Az agyával is, de főleg a lábával... (nagyszussz)
Pat: Hát, inkább pihenjünk meg itt a fordulóban.
Mat: Köszönöm, csak egy perc. (szusz)
Pat: Véletlenül sem akarom megsérteni, kedves kolléga, de talán nem mindig olyan előnyös a gömbölyded testalkata...
Mat: Ne gondolja, kedves kolléga, hogy teljesen szándékos volt, hogy az évtizedek során testem templomát öthajós katedrálissá bővítettem.
Pat: Amennyire része életének a szenvedés mélységeinek bejárása, nem tagadhatja, hogy az ízekben és illatokban egészen pragmatikus gyönyör felfedezésére képes.
Mat: Nem tagadom és nem is tagadhatom a nyilvánvalót. Mégis úgy gondolom, természetesen, csak feleségem tehet róla. Istenien főz.
Pat: Na tessék, az örök tagadás. Vagyis inkább a klasszikus felelősség áthárítás. A férfi a nőre mutogat, Ádám Évára.
Mat: Az ősi igazságokkal nem illik vitatkozni.
Pat: Azt hiszem az almás sztori Ádám és Éva közt is valóságosabb lenne...
Mat: ...amennyiben Éva - mielőtt Ádámnak átadná az ominózus tiltott gyümölcsöt - sütne belőle egy illatosan gőzölgő, zamatos, forró, ellenálhatatlan almáspitét.
Pat: Nyilván így történt, és Ádámnak esélye sem volt.
Mat: Fahéjas almáspite?
Pat: A módosított történetünk hitelessége pont abban van, hogy a bűnbeesés minden mélységét tartalmazza. Hiszen hiába vállalja Éva az Isten parancsának való elleneszegülés terhének nagyját, Ádámnak is jut bőven, az illatozó almáspitével a bűnös élvezet, a pillanat gyönyöréért hozott áldozat súlyos következményei, koleszterin és magas vérnyomás, a bűntudat tartós és feloldozhatatlan terhe őt is béklyóba veri.
Mat: Hm, almáspite...
Pat: Kolléga, csak nem meleg vacsorával várja otthon a kedves felesége?
Mat: Meg talán valami almás sütivel... Na, haladjunk, még egy fordulónyi lépcső tornyosul előttem.
Pat: Parancsoljon, öné az elsőbbség, irány felfelé, várja a menny, kedves kolléga...
Mat: Szép estét! (kuncog, majd hamarosan szuszog)