antihalász

Nekem tetszik, amikor szavakat alkotunk. Vagy amikor mindenfélét játszunk a szavakkal. Gyerekeimmel elég mindennapos az ilyesmi. Két részből álló szókapcsolat kezdőbetűit felcseréljük. Vagy félbevágva egyikhez a másik, másikhoz az egyik másik felét rakjuk. Kísérletezünk eredeti szóösszetételekkel, az új fogalmakat használjuk, ízlelgetjük, megtartjuk vagy elvetjük.

Meglehetősen zavarbaejtő a szó, amit Jézus kreál Péter számára: emberhalász. A szóban rejlő abszurditás már csak azért is erős, mert ez a szóösszetétel itt új és eredeti, Jézus az adott helyzet értelmezésére hozza létre. Nincs pontos skolasztikus definíció, nincs kifejtett értelmezés, ott marad a szó a levegőben a Genezáreti tó partján, a maga nyers, tiszta abszurditásában. A mi rögzült gondolkodásunk arisztoteleszi logikai rendszere számára az emberhalász kifejezés zavarbaejtő, kijavítandó vagy legalábbis helyrerakandó, kényszeresen értelmezendő és magyarázandó.

Nyilván nem a Baywatchról beszél Jézus, nem Péternek ígéri Hasselhoff szerepét meg gázsiját, na meg a rakás szexi vizimentő leányzót. Pedig számunkra legfeljebb ez a kézenfekvő a kifejezés alapján. És megint az egyik vesszőparipámnál tartunk, egy jézusi szöveg, ami a keleti filozófiában, teszem azt egy csen buddhista iratban egyáltalán nem lenne furcsa. Nem azt mondom, hogy ott nem lenne abszurd, csak azt, hogy a sok abszurd történet közül lenne az egyik, egyszerűen a helyére kerülne. És persze, attól még hogy abszurd, nagyon is van értelme. Lássuk csak...

Én rendszerint gyermeki könnyedséggel tudok lelkesedni szinte bármiért. A kevés kivételek közé tartozik a horgászat. Vannak elhivatott horgász ismerőseim, hallgatom, ahogy mesélnek róla, egyszerűen nem tud felvillanyozni. Pedig ilyen nyugis ember vagyok, azt hinném, hogy ha valamit, akkor ezt nekem találták ki. Valószínűleg a kevés és rossz tapasztalat teszi. Egyetemistaként nyaranta egy-egy hétig egy mozgássérült házaspárnak segédkeztem pont itt Veresen. Volt itt a tó mellett egy kis nyaralójuk és református meg evangélikus teológusok számára biztosítottak szociális munkát, kis fizikai és nagy lelki kiképzést. Ez is érdekes, de erről valamikor máskor.

Szóval a bácsi lelkes horgász volt. A vele eltöltött összesen mintegy 5-6 hét alatt soha nem fogtunk semmit. Sosem túl korán összeszedtük a cuccát, kitoltam a tolókocsival a tópartra és jöttek a feladatok. Bedobni még nem volt vészes, bár volt balesetem a horoggal. De a kukacok meg bogarak feltűzése már megfeküdte a gyomrom. Valami gyanús, büdös masszából is kellett gombócokat készíteni. De a legalja mégis az volt, hogy állandóan rám szólt, hogy dobáljam meg a kacsákat kövekkel, mert azok zavarják. Én erre sosem voltam hajlandó, - biztos emiatt nem fogtunk soha semmit.

A horgászat, halászat a halak szemszögéből valahogy úgy néz ki, hogy a cselekmény elején a halak otthon vannak, saját közegükben, ahol remekül érzik magukat, élnek mint hal a vízben. Most jön a drasztikus beavatkozás, fájdalmas horog kerül a szájba, ami a víz békés otthonából kirántja, kiragadja, kihalássza a halat. A cselekmény folytatásában tehát fuldokol, ha nem fullad meg simán, akkor jól fejbecsapják. Majd megnyúzzák, kibelezik, megégetik és végül felfalják. Elég pokoli a sztori innen nézve.

Az emberhalász szerintem anti-halász, ellen-halász valójában. A kifejezés abszurditása pont abban áll, hogy a halászattal ellentétes cselekményt ír le. Az emberhalász zsákmánya alap helyzetben, a cselekmény elején már fuldoklik. Létezése kínszenvedés, nem kap levegőt, napi küzdelmet folytat az életbenmaradásért egy ellenséges világban. Ez a világ mindenféle trükkös és gonosz horgokkal rángatja ide-oda, néha jól fejbeverik, a zsigereiben turkálnak, szerepekbe, mások bőrébe kell belebújnia, és a nyilvánosság előtt bizony újra és újra égés megnyilatkozni, megszégyenítő és megalázó. Az anti-halász, ellenhalász cselekmény folytatásában viszont pont ezek a fuldokló emberek kerülhetnek olyan helyre, ami biztonságos, ahol nincs lét-küzdelem, ami otthon - végre.

Szerintem azért nem véletlen, hogy ez a halászos hasonlat nem aratott akkora sikert, helyette viszont a pásztor tényleg bejött. Mert a jó pásztornál direktben megvalósul a lényeg, a dús legelő, a hűs forrás, élet és táplálék, a megőrzött nyáj és az esetleges elveszett megkeresése, biztonság és gondviselés. Antihalászat.