2013. április 8., hétfő

miért

Egy kedves barátom ezzel provokált a napokban: "Egy blognál persze mindig fenn áll a kérdes, kinek írjuk, és miért..." Nem hiszem, hogy ez olyan izgalmas, meg van is rá nagyon gyakorlatias meg nagyon elvont válaszom is, de legalább egy kicsit komolyabban elgondolkodtam rajta.

A nagyon földhözragadt válasz, hogy ez egyfajta gyakorlat. Minden reggel felkelek egy félórával korábban és írok valamit, bármit. Mások is csináltak ilyet, híres írók is (Flaubertről tudom), de leginkább édesapám miatt, aki maga is űzte ezt a gyakorlatot, és különösen fontosnak tartotta. Nem sokkal halála előtt adott is egy kis füzetet erre a célra, és - bár őszintén mondom, hogy nem sok mindenre akart engem rávenni, nagy szabadságban nőttem fel - nagyon a lelkemre kötötte, hogy minden nap írjak. Újra és újra igyekszem ezt teljesíteni is. Azt hiszem, édesapám szerint ez az egészséges ürítés egyik fajtája, jót tesz a lelki emésztőrendszernek. És úgy érzem, hogy igaza van.

Esetemben társul ehhez egy vágy, szeretném, ha szeretnék írni. Édesapámnak maga az írás valódi örömöt, élvezetet jelentett, és ezt (is) nagyon irígylem tőle. Ha valami publikációmról van szó, néha annyira nehezen haladok, kínszenvedés az egész. Talán jobb lenne a helyzetem, ha alapvetően jobban szeretnék írni...

Az elvont válasz pedig - és most tényleg szégyenpír ül ki az arcomra, miközben a sok zagyvaságomat ezzel a szóval illetem, - hogy ez talán művészet. Egyfajta. Épp a napokban olvastam Vonnegutnál: "Irodalomnak azt nevezem, ha valaki jelentést ír arról, hogy mi zajlik a fejében, szemben azzal, hogy mi van a napi hírekben." (K. V.: Vámpéterek, foma és nagybömbök. Maecenas, 2011. 274. o.) Hát ennek megfelel ez a reggelenkénti írásgyakorlatom. És persze nem minden kis írásom értelmes, egy része megmarad magamnak, közzététetlenül, mintha csak édesapám kis zöld füzetébe került volna...

Nem akarok nagy szavakat használni, egyszerűen azt gondolom, hogy lehetnek az írásaim közt olyanok, ami másoknak is érdekesek, vagy akár esetleg egyenesen valami élvezetet is jelentenek. És talán egy kicsit minden író ezért is ir. De persze nem tartom magam írónak, csak csinálom, nekem jó, ha esetleg másnak is, akkor már értelme is van.