Megint magával ragad a tavasz, a hajtás, a virágzás, a növekedés átható zöldet, gyümölcsöt, életet ígérő reménysége. Kicsit a gondolataim is a maguk kusza vadságában burjánzanak ilyenkor.
A nyugati utazást olvasom, abban szerepel egy ilyen mondat: a szépséges majomkirálynak akkora esze volt, hogy egy szóból százat értett. A mi nyelvünkben pedig van egy szólás, szoktam is használni : egy szó mint száz... Azt hiszem a két gondolat szépen kiegészíti egymást.
Nem lehettem több tíz évesnél, amikor édesapám egyszer leültetett a kanapénkra, levette a tekintélyes filozófiai könyvgyűjteménye egyik legszebb darabját, egy igényes kötésű, régi kötetet a múlt század elejéről, egy angol filozófiatörténetet, és felolvasta belőle Szókratész jellemzését, aki a bölcs ember ideális inkarnációja. Csendes, mindig higgadt, barátságos, örök szelíd mosoly jellemzi, legfőképpen pedig nem beszél fölöslegesen, ha beszél, akkor is inkább csak kérdez, hiszen tisztában van vele, hogy minél többet tud, valójában annál több az ismeretlen. Később többször is előkerült ez a könyv és belőle a filozófia atyjának leírása, meg persze más filozófusok is. És a Szókratészi példa, vagy inkább ideál megmaradt a számomra.
Egy szó mint száz, a magyar szólás is szépen egyszerűen kifejezi, hogy nincs szükség a sok beszédre, a cirkalmas körülírásokra, a köntörfalazásra (mi az a köntör?), ha száz helyett egy szóban is ki tudjuk fejezni magunkat. Persze ez a bölcsesség igazi próbája. (Az elvétve feltűnő haikuk is ezt az önfegyelmezésemet hivatottak szolgálni.) Mert nem mindegy, hogy mi az az egy szó. A kevés beszéd önmagában nyilván nem a bölcsesség garanciája, sót ugyanúgy fakadhat az ostobaságból is. De megtalálni a kommunikációnak azt a legegyszerűbb formáját, amin keresztül, - mint egy kapun, egy szűk átjárón keresztül - az értelem, a tartalom, az üzenet mégis a maga teljességében át tud jutni, el tudja érni a hallgató intellektusát.
De persze a hallgatón is múlik. Szókratész a pár szavas fontos megjegyzéseit elhelyezte maga körül az intellektuális térben, és igazán nem foglalkozott azokkal, akik képtelenek voltak abból bármit is feldolgozni. A fogadó oldalon ott kell lennie a szépséges majomkirálynak. Kell hogy olyan esze legyen, hogy egy szóból is százat ért. Hogy felfedezze a bölcs által megnyitott átjárót, hogy megragadja az üzenetet, hogy a gondolatot hagyja termékeny földbe hullani, ahol az megfogan, kihajt, leveleket, virágokat hoz, és érett, zamatos gyümölcsök ígéretével kecsegtet.
Mely gyümölcsökkel majd ismét egy-egy szóba sűrítve lehet táplálni másokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése