- Azt hiszem, a barátság valami fontos dolog. Gyanítom, hogy az emberi élet - talán semmilyen élet? - e nélkül nem is igazi élet. Közhely, hogy a haverokkal lehet jót marhulni, de a barátság valami sokkal fontosabb. Norvégiában olyan felszínesnek éreztem a barátságokat ahhoz képest, ahogy az én fejemben él ez a fogalom. Az észt ösztöndíjas társam viszont egyenesen úgy határozta meg, hogy a barátom az, akivel ha valami végzetes történik, akkor biztosan tudhatja, hogy onnantól majd én gondoskodom a családjáról. Ez nagyon erős így, mégis azt mondhatom, hálás lehetek az Úrnak, hogy van ilyen barátom.
- Azt hiszem, a barátságban fontos tényező a hasonló gondolkodás, a működő kommunikáció, a fél szavakból is megértjük egymást érzés. Nem hasonló stílusról vagy hasonló véleményekről, világnézetről van szó, csak arról, hogy tényleg képesek vagyunk megérteni egymást. Még az ellentétes véleményeket is.
- Azt hiszem, szintén fontos tényező a sztori, a történet, a történelem. Mindaz, amit együtt átéltünk, amin együtt keresztülmentünk. Az időtényező. A közös emlékek valós kötődést eredményeznek.
- Azt hiszem, fontos tényező még a tisztelet. Ha valakit, akkor a barátomat egészen olyannak szeretem, amilyen. Megbántódhatok, megsértődhetek, de a barátot megváltoztatni biztos nem akarom. Előbb szűnik meg a barátság, minthogy átalakítanám, a saját képemre formálnám.
- Azt hiszem, a számomra különösen neurotikus része a barátságnak a segítés. Szeretném hinni, hogy a barátom tudja, hogy mindig számíthat rám. Én kisebb szívességeket szívesen kérek barátoktól, de emiatt mindig lelkiismeretfurdalásom van, egészen addig, amíg én nem tudok valahogy az ő segítségére lenni. Tudom ez a méricskélés olyan materialista dolog és szemben áll a barátság minden idealizmusával. Mégis rettegéssel tölt el a tartozás bármilyen értelmű fogalma.
- Azt hiszem, a legnehezebb a barátságban, hogy a legritkább esetben teljesen egyenrangúan kölcsönös. Amennyire én látom, egészen ritka eset az, amikor az egyik ember legjobb barátjának tartja a másikat, akkor a másik is az egyiket. Egy ilyen barátságom van. De van pár olyan, akiket szintén legjobb barátomnak tartok, de tudom, hogy a számukra én közel vagy messze nem vagyok ilyen fontos. És olyanról is tudok, aki számára talán én vagyok a legjobb barát, de számomra egy fokkal azért lejjebb van. Mondjuk.
- Azt hiszem, a barátságnak azért vannak fokozatai. Az esetleges haverkodás és a fenti észt barátság-definíció közt vannak szintek. De talán ez is rendjén van. Amikor nem mondható el, hogy minden egyes komponens tökéletesen passzol, akkor egyik-másik erős megléte miatt mégis életképes és értékes tud maradni egy barátság. Ha nem is a maximális szinten.
- Azt hiszem, a barátság a definiálgatás végén mégiscsak valami irracionális dolog. Annyi a kivétel, a mégis, hogy végül a szabálytalanság tűnik szabálynak. Emiatt talán több nem is mondható el, mint hogy a barátság ajándék. Nem hozható létre, nem vehető a boltban, véletlenül kapjuk. Hála érte, hogy van.
- Azt hiszem, a barátság része, folyománya, hogy vágyódunk a barátunk társaságára. Hiányzik. Ez talán egyben a barátság pecsétje, igazolása is. Ha hiányzik, akkor barát.
- Azt hiszem, számomra a barátság sokszor csak kilátástalan vágyódás. Hivatásom révén sok különleges emberrel is találkozom, és bizony van köztük olyan, aki kapásból lenyűgöz, szinte azt mondom, mit nem adnék érte, hogy a barátomnak mondhassam. De nincs sztorink, nincs távlat, nincs kölcsönösség, egy pillanatra összesodor minket az élet, egy kazuálé, egy esemény, megadatik egyetlen csodás beszélgetés és ennyi, nincs, nem is lehet folytatás. A pillanaton kívül nincs metszete az élet-köreinknek. És a pillanat-metszet csak nagyon-nagyon ritkán elég, egyszerűbb azt mondani, soha.
Azt hiszem fogom még javítgatni ezt az írást... Mindenesetre van még min gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése