álmos pünkösd

Úgy illene, hogy Pünkösd a lángolás ünnepe legyen. Tűz és lélek, energia és extázis. Valami új kezdet, indulás, a rövidtávfutó startvonalon megfeszülő izmainak a sebesség-robbanása, ahogy eldördül a startpisztoly...

Számomra már jópár éve egyfajta különös, bágyadt és melankolikus ünnep lett Pünkösd. És már lelkiismeret furdalásom sincs miatta, pedig sokáig szégyelltem magam. Két éve Fóton egy lány szívbemarkolóan szép darabot játszott egy hegedűn. Ünnepi csinnadratta helyett a dallam bús-gyönyörű hangjai töltötték be a templomot és a szíveket. Belőlem a pünkösdi lelkiismeret furdalás utolsó törmelékét, homokszemeit is kimosta. Most már meggyőződésem, hogy így jó, így van a helyén.

Jogosan elfáradtunk. Ünnepek egymásután, nagyhét és Húsvét, anyák napja és konfirmáció. Egyházmegyei meg kerületi csendesnapok, fesztiválok. Témazárók, vizsgák és zárthelyik, utolsó nekirugaszkodás a lehető legjobb évvégi bizonyítványért. Érettségi és ballagások. Zárszámadások és adóbevallások. Munkahelyen is behozni minden lemaradást, hogy jobb lelkiismerettel vehessük ki az összegyűjtögetett nyári szabadságot. Nem is beszélve a kerti munkáról, ami minden nap adódik, ha más nem, hát a gaz mindig gyorsabban nő mint a haszonnövénykéink.

De talán kell is egy kis kifáradás, egy kis kényszerű lassítás. Beülünk a templompadba, minden olyan nyugis, minden olyan békés, kerülget az elbóbiskolás. Mintha maga Pünkösd masszírozná lágyan a vállunk, a nyakunk, és suttogná a kérdéseit a fülünkbe: Hova rohansz?... Mi után futsz?... Mibe fekteted az időd, az energiád, a szíved?... Szerintem, ha elkezdünk dolgozni a válaszokon, már a legjobb úton járunk.

Azt hiszem Pünkösd leginkább elmélkedés, elgondolkodás. Amolyan honnan jövök, hová tartok dolog. Mindaz ami mindeddig történt, mit jelet majd az elkövetkező számára. Az egész Jézus-történet hogyan kapcsolódik bele, hogyan fonódik szálanként bele az én életem folyamába.

Pünkösd liturgikus vöröse nem is perzselő tűz, inkább az ereinkben csendben lüktető vér, az élet, a mi életünk folytonos áramlása, a bennünk basso continuo-ként lappangó dömdödöm.