A pedagógia egyik legtrükkösebb része, hogy képesek vagyunk-e reális elvárásokkal fordulni a tanítványaink felé. Ha ez összejön, szerintem már nagy baj nem lehet. Mert ehhez előfeltétel (1) a lelkesedés, hogy egyáltalán akarunk kezdeni valamit azzal a gyerekkel, (2) a hit, hogy van értelme annak amit teszünk, a gyermek igenis képes a fejlődésre, változásra, növekedésre és szerintem leginkább (3) a személyesség, hogy nem valami uniformizáló tantervet kell letolnom az osztály torkán, a gyerekek nem csak egy-egy újabb téglák a falban (Pink Floyd), hanem önálló személyiségek, saját értékekkel és fogyatékosságokkal, speciális képességekkel és képtelenségekkel. A tanár pedig felvállalja az erőfeszítést, hogy mindenek előtt megismerje a tanítványát. És akkor lehet reális elvárásokat kitűzni.
Ennek helyzetnek a tökéletes ősképe, a reális elvárásokkal rendelkező pedagógus Calhoun edző a Greaseből. Sajnos pont ezt a jelenetet nem találtam meg sehol videón. Amikor Travolta megjelenik először a tornateremben, hogy sportolni akar, akkor az edző örömmel fogadja, és mielőtt végigpróbálnák a sportágakat, keresve a Travoltához, vagyis Dannyhez illőt, mindenek előtt elmondja a reális elvárások királyát: "Előszöris napi két dobozra csökkented a cigarettázásod." Elvégre mégiscsak sportolásról van szó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése