öq vallomás

Amit az alábbiakban megfogalmazok, az tökéletesen szubjektív véleményem, saját látásmódom, könnyen el tudom képzelni, hogy akár köszönő viszonyban sincs a valósággal. Mindenesetre én magam így élem meg.

Szeptember óta abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy a Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium (öq) tanári karába tartozhatok, legkisebbként ugyan, de mégiscsak. Két osztályban (9. és 11.) összesen négy tanítványom van. Ami az én szempontomból remek, könnyen megvalósítható a személyes kapcsolat, az órák jó hangulatúak és haladni is könnyű az anyaggal. Azt hiszem külön mázlim van velük, mind a négyen, egyenként nagyon szerethetők, értékes kis emberek. Ugyanakkor tagja lehetek a tanárok testületének is, kapok és szívesen vállalok extra feladatokat, örömmel beszélgetek a tanárokkal is, sőt néha nagyon érzem, hogy nekik is nagy szükségük van egy-egy jó szóra.

Magával az iskolával kapcsolatban ezek az érzéseim kettősek. Az emberek, gyerekek és tanárok, nagyon szerethetők, sok értékes lélekkel, áldozatos elszánással és hivatástudattal, valódi emberi értékekért való küzdelemmel találkoztam. Engem egyből nagy szeretettel fogadtak és könnyen a nagy család része tudtam lenni. Mintha egyből átláttak volna a furcsaságaimon és talán, mint ahogy egy jó pedagógushoz ez így is illik, egyből elérték a bennem mélyen rejtőző értékeket. Aminek az lett a hatása, hogy én is lubickolok ebben, meglehetősen introvertált létemre szívesen beszélgetek mindenkivel, kísérletezem pedagógiai módszerekkel, próbálom a saját üzenetemet különböző módokon közvetíteni.

Mindezek mellett a szervezeti politika újra és újra kiborít. És ez ebben az iskolában különösen kemény. Négy egyház képviselői fújják egyházaik saját lemezeit, az igazgatótanács állandó csatatér, miközben az iskolavezetés nem csak a folyton változó állami direktívákkal, hanem felfele (igazgatótanács) és lefele (tanári kar) is egyszerre harcol. Körök és pártok vannak. És ez a helyzet újra és újra sajnos csúnya lelki rombolásokhoz vezet.

Az öq gimi a nyomorúságos anyagi körülmények ellenére jó társaság lenne. A különböző egyházak szíves örömest felekezeti iskolát csinálnának az öqból, ezzel ígéreteik szerint meg is szüntetnék ezeket a nehéz körülményeket. Az iskolavezetés viszont kitart, szerintem helyesen, csak azért, hogy a most meglévő keresztény, de mégis nyitott szellemiséget fent tudja tartani. Szóval önként vállalt szegénység az elveink megőrzéséért. Szép szentferenci szándék. Viszont egy dolog nagyon kell ehhez. Nagyon vigyáznunk kell egymásra. Tanárok és gyerekek. Iskolavezetés és beosztottak. Ha nem jön a pénz, és legfelül sincs összhang, akkor csak a szeretet marad. De az nagy dolog, főleg egy ilyen kis közösségben. Mindennek értelmet tud adni. Borzasztó fontos, hogy megbecsüljük egymást, és ezt a megbecsülést éreztessük is a másikkal. Főleg azokat megbecsülni, akik már életük nagy részét ennek az iskolának szentelték.