Valami nincs rendben ezzel a hóval!
Úgy is mondhatnám, nem stimmel ez a hó ügy.
Oké, az elég mutatós, hogy amikor kora reggel felkelek, odakint mindent fehérbe öltöztet az éjszaka esett hó, ráadásul a hajnali fényben varázslatos kékes derengése van; zavarba ejtően puhának és szelídnek látszik, ahogy szépen rátelepedett mindenre, finom vonalakat és íveket húzva, legömbölyítve a sarkokat és kiszögelléseket. A levéltelen fák fekete-fehér labirintusában eltéved a tekintet, a szelíd lankái közt pedig a patak keskeny csíkja csobog keresztül.
Mindezek ellenére sejtem, sőt tudni vélem, hogy az egész hó ügy csak hazugság. Egyszerű szemfényvesztés, ámítás, ügyes manipuláció. Ugyanis, ha jól sejtem, márpedig elég biztos vagyok benne, a szép és ragyogó hó alatt továbbra is ott van a koszos fekete föld, kövek, elszáradt fű, elrothadt növények, sőt néhol ezeknél sokkal rosszabb is. Így könnyű, persze, kívül minden csillog-villog, de jön majd az olvadás aztán minden kiderül.
Mégis, ezen a böjti hajnalon úgy érzem, hogy kell ez a fehér hótakaró. Kell nekem is. Éreznem kell a selejtességemet lágyan betakaró fehérséget, ami elsimítja a kiszögelléseimet, szelíd puhaságba vonja a kegyetlenségemet.
Ráadásul amikor elolvad a hó, a nedvesség életre kelti majd – remélhetőleg bennem is – a színpompás virágok tavaszi örömét.
Pilis Rádió, 2005. március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése