kreacio-genesis

A butaság diadalútján meghatározó jelentőségű Henry M. Morris szerint a teremtéstörténet Ádám tollából származik, bár szerintem benne kéne lennie szó szerint is, hogy a hatodik napon valahol a szárazföldi állatok és az ember teremtése közt az első papírbolt is létrejött. A genesis pontos teológiai fogalmi tisztázásai miatt pedig egyre jobban tetszik az I. Paradicsomi Zsinat gondolata, amit Ádámnak legalább a nyolcadik napon össze kellett hívnia: Drágám, idejönnél egy pillanatra?

rejtőző békesség

Persze tudom jól, hogy egy képet, akarom mondani egy festményt tisztes távolságból kell szemlélni. Ezt a képet szeretem mégis egészen közelről szemügyre venni. Közelről jól látszanak az erőteljes ecsetvonások, az olajfesték titokzatos domborulatai, ahogyan az ecset szálai csíkokat húztak benne. Érződik az ecsetet tartó kéz mozdulata, sőt néha még nagyapámat is látom, ahogy vastag szemüvege mögül vizslatja a képet.

Ezt a képet magam fedeztem fel. Egy nagytakarítás vagy valami hasonló alkalmával kiderült, hogy az egyik vászon másik oldalán is van egy kép – hát igen, nagyapám a vásznon spórolt. A hátoldalon rejtőző festmény azonnal rabul ejtett. Huszonéves nagyanyám szendereg rajta, bal keze felemelve, csuklója a homlokán pihen, valami leírhatatlan végtelen békesség és nyugalom sugárzik belőle. Az a pillanat, amikor megmozdulni sem akarok, nehogy megzavarjam, felébresszem a másikat.

Most már távolabbról nézem a képet. Festék-redőkbe zárt fények játszanak a vállán és kezén. Lehunyt szempillái mögött az álom megfejtetlen titkai lapulnak.

Sokszor gondolok rá, hogy egyszer egy rejtett, titkos helyen, valami nyilvánvaló dolognak a hátoldalán megtalálom a saját békességemet is. Váratlanul bukkanok majd rá, de akkor betölt majd teljesen. És az engem néző emberek majd mosolyognak, és megmozdulni sem akarnak, nehogy felébresszenek.

Pilis Rádió, 2005. március 22.

kozmikus íjász

Szun Ce írja, hogy az íj alsó vége a földből ered, felső hegye az égbe döf, és amikor az íjász megfeszíti, akkor az eget és a földet, a mennyet és mi világunkat húzza egymás felé.
Létrejön egy kapcsolat, sőt menny és föld feszültsége, a vertikális béklyó erői horizontális távolba repítik a nyílvesszőt. A függőleges pendülés vízszintesen hat.
Az igazán érdekes az íjban és a nyílvesszőben mégis az, hogy értelmetlenek, értelmezhetetlenek külön-külön, egymás nélkül. Sem az íjnak, sem a nyílnak nincs szerepe önmagában, használhatatlan, értéktelen egyedül. Csak együtt egyesülve kapnak értelmet. A két rész valójában egy tárgy, egység. Ugyanis megfeszítés rövid pillanataiban teljessé válik az együttlétük, találkozik az íj a nyílvesszővel és értelmet adnak egymásnak, beteljesítik egymást. Ugyan ebben a beteljesülésben találkozik a menny és a föld is, és az egyesülésük a nyíl tollsuhogtató, szellőszárnyú reptében teljesedik ki.
Én mondom, az is valami amikor rájövünk, hogy önmagunkban értelmezhetetlenek és használhatatlanok vagyunk, de a másik alkatrészünk megtalálása, ami egy pillanat alatt értelmet ad az életünknek, ez az igazi boldogság. Mint ha szállnánk a levegőben… valami titokzatos cél felé…

Pilis Rádió, 2005. március 16.

hó kegyelem

Valami nincs rendben ezzel a hóval!
Úgy is mondhatnám, nem stimmel ez a hó ügy.
Oké, az elég mutatós, hogy amikor kora reggel felkelek, odakint mindent fehérbe öltöztet az éjszaka esett hó, ráadásul a hajnali fényben varázslatos kékes derengése van; zavarba ejtően puhának és szelídnek látszik, ahogy szépen rátelepedett mindenre, finom vonalakat és íveket húzva, legömbölyítve a sarkokat és kiszögelléseket. A levéltelen fák fekete-fehér labirintusában eltéved a tekintet, a szelíd lankái közt pedig a patak keskeny csíkja csobog keresztül.
Mindezek ellenére sejtem, sőt tudni vélem, hogy az egész hó ügy csak hazugság. Egyszerű szemfényvesztés, ámítás, ügyes manipuláció. Ugyanis, ha jól sejtem, márpedig elég biztos vagyok benne, a szép és ragyogó hó alatt továbbra is ott van a koszos fekete föld, kövek, elszáradt fű, elrothadt növények, sőt néhol ezeknél sokkal rosszabb is. Így könnyű, persze, kívül minden csillog-villog, de jön majd az olvadás aztán minden kiderül.
Mégis, ezen a böjti hajnalon úgy érzem, hogy kell ez a fehér hótakaró. Kell nekem is. Éreznem kell a selejtességemet lágyan betakaró fehérséget, ami elsimítja a kiszögelléseimet, szelíd puhaságba vonja a kegyetlenségemet.
Ráadásul amikor elolvad a hó, a nedvesség életre kelti majd – remélhetőleg bennem is – a színpompás virágok tavaszi örömét.

Pilis Rádió, 2005. március 8.

Homo Ludens CV

Valamikor 1973. márciusában egy "szex" nevű, népszerű játék közben fogantam.
A legkorábbi időkről fennmaradt képes dokumentumok és a szemtanuk beszámolói alapján tudom, hogy egész korán a grimaszolás nevű játékot fejlesztettem szinte művészetté. Cumim nem volt, mivel a szívást sosem szerettem.
Életem következő állomásait a csörgő, a labda és a különböző flakonok jelentették, amik a kádban eltöltött időnek adtak értelmet.
Nagyjából 5 éves lehettem, amikor megkaptam (megkaptuk, hugommal) életem első komoly LEGO(c)-ját Amerikából hazatért nagynénémtől. A LEGOzás élvezete és öröme 18-20 éves koromig aktívan elkísért. 9-10 éves koromtól egy Matador(c) nevű fa építőjáték játszott még nagy szerepet a kreatív életemben.
Az iskola - a várakozásokkal ellentétben - számtalan új játéklehetőséggel gazdagította életemet. Ezek közül is kiemelkedik a "Hogyan leshetnénk meg a lányok bugyiját?" és a "Bandában menő srácok vagyunk" c. játékok. Szintén általános iskolás koromban láttam a tvben az Elveszett Világok (Les Mondes Engloutis) c. rajzfilmsorozatot!
A gimnázium fordulópontot jelentett az életemben, hiszen 1989. tavaszán egy barátomnál megpillantottam a Dungeons&Dragons Advanced és Expert Box-át. Ezek után felpörögtek az események, AD&D Players és Dungeon Master Handbook, Monsters Compendiums, Magyarország valószínűleg első 20 oldalú dobókockája, szerepjáték (rpg) klub a Pecsában, majd a Kolosban és 4 másik középiskolában, részt vettem a Harc és Varázslat magyar nyelvű rpg munkálataiban és megrendeztük az 1. magyar szerepjáték találkozót a Pataky Művházban.
A egyetem alatt az egyre komolyabban vett pen&paper rpg-k kiegészültek számítógépes játékokkal, amiket a teológia új számítógépes termében reggeltől estig nyomtunk. Emlékszem rektor úr be is hivatott, hogy számoljak be róla, hogy milyen adatokat tartalmaz a gép \WARLORDS2 mappájában tárolt anyag.
Norvégiai ösztöndíjam alatt meghatározók voltak a PBM (play-by-mail) típusú szerepjátékok, mivel addigra interneten is hozzáférhetővé váltak (Túlélők Földje, majd Káosz Galaktika). A norvég népi játékok megismerésén és gyakorlásán túl az addig is nagyon vonzó kártyajátékok (sosem pénzért, tétre!!!) új generációjával a Magic, the Gathering-el ismerkedtem meg. Ez utóbbival mind a mai napig rendszeresen járok kisebb-nagyobb versenyekre.
Lelkészi szolgálatom ideje alatt a távolság miatt havi 1-3 alkalomra csökkent az rpg alkalmak száma. Ennek ellenére nem volt olyan ifjúsági, hittanóra, ahol ne játszottunk volna valamit.
Néhány éve, a világ nyitottabbá válása hozta életem eddig utolsó jelentős lépését: a japán rajzfilmek (anime) iránti régóta tartó csodálatom 2002. novemberében egy PlayStation2 beruházására indított, amin mind a manga játékok, mind a beszerezhető anime DVD-k sok örömet okoznak.
9 éve élek együtt (5 éve házasságban) legjobb játszótársammal, Lindával, akivel sokféle játékot kipróbáltunk már. Jeleneg egy három és egy egy éves játszótársam is csak arra vár otthon, hogy végre bezárkózzam velük a gyerekszobába.

Novotny Dániel, Homo Ludens
2004. április