lakkfény

Idebent nagyon fontos emberek egy nagyon fontos konferencia végén nagyon fontos püspöki prédikációt hallgatva szépen elmerültek az önmaguk fontosságának tudatosulásában.

Odakint a ragyogó napsütés azúrkékbe vonta a tó vizének ritmusos, mégis sohasem ismétlődő hullámait.

Idebent valami fontos üzenet szeretett volna szívekig, lélekig jutni, de már az effektor oldalán labirintusba került, a receptor méla betonfalán pedig egyszerűen szétkenődött és lecsurgott.

Odakint egy szelíd, buddha-mosolyú munkásember, egyik kezében piros bádogvödörrel, másikban ecsettel, kedvtelve kente le új lakkréteggel az épület faborítását, az ablakkereteket - elvégre hétköznap délelőtt van, ami a jelentéktelen átlagembereknek természetesen munkaidő.

Idebent a monoton liturgia dacára, titokzatos és érthetetlen módon, Valaki mégis - és ez benne a csodás - utat talált, hogy találkozzon az elkóborolt gondolatainkkal, és azokat aranyos szálakkal összefonja.

Odakint, mire bent az utolsó ámen is elhalt, a friss és makulátlan lakkréteg csillogása vett körül minket. Így történt meg velünk az, aminek belül kellett volna.

[Hommage á Kadlecsik Zoltán].