2014. június 18., szerda

én mint egyház

Az én álom-egyházam nem néz ki egyháznak. Inkább olyan, mint egy különös építési vállalkozás, egy nagy, komplex iskola, vagy egy kórház a gaboni dzsungel mélyén.

Eleve valami értelmeset csinálunk ebben az egyházban: Eljárunk az emberekhez, ingyen és mosolyogva megjavítjuk a tetőt, bekötjük a lámpát, lerakjuk a járólapot; örömmel fogadjuk a gyerekeket, teljes odaadással játszunk velük, mesékre és történetekre tanítjuk őket; vagy éppen a lehető legkedvesebb módon igyekszünk gyógyítani a betegeket, csillapítjuk a fájdalmat.

De mindenek előtt minden embert figyelmesen meghallgatunk, mindig van időnk beszélgetésre, képesek vagyunk teljesen jelen lenni a másik számára.

És persze együtt étkezünk, körbeülünk egy családias asztalt, mindenki a másik szemébe tud nézni. És itt mindig másokkal találkozunk az asztal körül.

Igazából csak arról lehet megismerni, hogy egyház vagyunk, hogy az emberek azt mondják: Nahát, ezek mennyi szeretik egymást – és mindenki mást is...

Az eredeti (rövidebb) szöveg itt olvasható: 

http://www.evangelikus.hu/punkosd-korkerdes-2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése