...Status Report...
Alaposan szét vagyok mentorálva, a napokban oda írt fejlődési tervem álljon itt helyzetjelentésként, közvetlenül a tavaszi szünet előtt, ilyen fáradtan.
------------
Általánosságban
elmondható, hogy a munkavégzésem során felmerülő gondjaim, fejlesztendő
területeim zömében a kezdődő öregedésemmel kapcsolatosak. Sok munkaterületen
érzem egyre jobban, hogy a személyes és családi életem, egészségi állapotom,
magánügyeim egyre inkább befolyásolják a szakmai munkámat.
1. Munkavégzés
szervezettsége
Többösszetevős
a probléma.
A heti 23
órámból összesen 5 olyan alkalom van, amikor két egymásutáni órám ugyanabban az
iskolában, teremben van. Kicsöngetéskor egyből benyomul a következő osztály,
kapkodva szedem a sátorfám. Nyilván csak kifogás az állandó rohangálás, de egy
idő után mindig elmaradnak a hittan naplóm óránkénti bejegyzései.
Majdnem
minden nap 7. vagy 8. órám az utolsó, mire hazaérek egyszerűen fizikailag és
szellemileg is le vagyok merülve, nyilván az öregedés, nem ritkán egyből alszom
is egyet. Az estém könnyen szétcsúszik, és a másnapi órákra készülésem sínyli
meg, ami néha az órákon is meglátszik.
Fejlődési út lehetősége: Sokszor érzem
úgy, hogy egészségesebb életmóddal, a fizikai állapotom feljavításával, az
elhízásom csökkentésével, összességében a teherbírásom növelésével a
munkavégzésem színvonala is javulna.
2. A közélettel és a közeljövővel
kapcsolatos aggodalmaim
Bármilyen
korosztályról is van szó, a hittanóra szerves része, hogy a történeteket, a
teológiai tartalmakat életközelivé tegyük a diákoknak. A diákok maguk is részei
a társadalomnak, a családjuk, az iskola, a mindennapok és az egyházi vagy
állami ünnepek révén. Miközben szigorú alapelvem, hogy az iskolák intézménye
semmilyen körülmények közt sem lehet a pártpolitika helyszíne, a legkisebb
mértékben sem, a közelmúlt hazai és világpolitikai eseményei iszonyatosan
felzaklatnak és borzasztóan nehéz ezt tökéletesen semlegesítenem a munkámban.
Belső ellentmondásban is vagyok, mert miközben határozottan elválasztanám a
hittantanítást és a politikát, Jézus és a biblia ezt nem teszi, sőt mintha keresztény hitünkből fakadó kötelességünk lenne az elnyomó társadalmi rendszerek
kritikája, és békés, erőszakmentes módszerekkel, de az ellenük való fellépés.
Fejlődési út lehetősége: Békében és jólétben
nyilván kevésbé gond mindez. A körülmények javulása sokat oldhat a problémámon
is. Nyilván az előző és ennek a gondnak az egyszerű megoldásában is
kulcsszerepe van az akaraterőnek és az önfegyelemnek.
