apátia himnusz

tökmindegy

tökmindegy, hogy valóság vagy álom
egyformán hihetetlen és abszurd
összekeveredve, szétválogathatatlan halomban
tornyosulnak a tudatom padlóján
kis zsámlin kuporogva
persze szöszölök a válogatással
de végül úgyis visszalapátolom a kupacra

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy most vagy soha
sosincs most, mert már el is múlt
órák telnek, semmivel tele
de legalább ez is elmúlt
közelít a nagy soha
vagy már itt is van, épp most

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy dolgozom vagy sem
nem változtat semmin
csak az számít, hogy minek látszik
aki nem csinál semmit, vetíti, hogy sokat
aki hasznos, láthatalan
próbálok legalább nem ártani
lehetetlen

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy építek vagy rombolok
ami felépül, csak azért van, hogy összedőljön
meg amúgy is csak romokból építek
ha meg lebontok végre falat, kerítést, szögesdrótot
hajnalra magától is kinő újra
szóval tökmindegy
nincs különbség

tökmindegy, hogy van cuccom vagy nincs
a vágyakozásom erejével
a hiány szabálytalan űrt hasít önmagamba
a cucc persze sehogy sem illik az űrbe
egyszerűen nem fér el
de kidobni sem lehet újabb hasítás nélkül
úgyis tönkremegy
persze akkor sem jobb

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy fáj vagy éppen jó
hiszen azért jó, mert épp nem fáj
meg lehet, hogy most is fáj
csak már nem érzem
hat a fájdalomcsillapító
már nem érzek semmit
nem vagyok benne biztos, hogy ez jó
amikor fáj, legalább érzem

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy kimondom a fontosat
vagy csöndben maradok
úgysem hallja senki
vagy ha hallja, akkor a következő pillanatban már el is felejti
semmin sem változtat, sem a szó, sem a csönd
szóval tökmindegy
nincs különbség

tökmindegy, hogy igaz vagy sem
az igaz is súlytalan
a hazugság is csak karcolás, begyógyul
és végül pontosan tudjuk,
hogy nincs is a kettő között
semmi különbség
tökmindegy

tökmindegy, hogy megyek vagy maradok
minden csöndes
semmi sem látszik a szörnyből,
akitől annyira kell rettegni
maga a minden értelmet nélkülöző félelem
tűnik a legpusztítóbb fertőnek
felzabál itt bent vagy ott kint is

szóval tökmindegy

nincs különbség

tökmindegy, hogy élek vagy meghalok
persze ver a szívem meg lélegzem
eszek, iszok, ürítek
de hogy ez élet lenne - erősen kétlem
a saját sírkövem vagyok
a törődést így is úgy is megkapom
most is legfeljebb emlékekben élek
pár halványuló emlék
szóval tökmindegy
nincs különbség


(hommage á koronavírus)