· A lényeg: Minden második generáció jár csak iskolába.
· Tehát az A-generáció iskolába jár, a B-generáció gyerek- és ifjúkora csak játékkal és teljes szabadsággal telik.
· Az A-generáció szülővé válik, gyermeke B-generációs. A B-generációból felnövő szülők gyermeke A-generációs.
· B-generációs szülő az A-generációs gyermekével együtt tanul, segíti a házi feladatát, otthoni projekteket készítenek, kvázi a gyermek tanítja a szüleit, ami önmagában is a legjobb tanulás. (Ez történik most is.)
· Az A-generációs iskolák professzionálisak, válogatottan legjobb pedagógusokkal. (Persze ebben a rendszerben csak ez az iskola létezik.)
· Az A-generációs gyerekekből elsősorban magas végzettségű, diplomával vagy tudományos fokozattal rendelkező értelmiségiek lesznek, de természetesen ez nem kötelező. A sok értelmiségi egyénre lebontva kis munkaidőket jelent majd, ami majd a gyermeke szempontjából lényeges (lásd később).
· Az értelmiségi, tudományos képzés lehetőségét a tehetséges B-generációs szülők számára is biztosítani kell.
· Az A-generációs szülő a B-generációs gyermekével csak játszik, élvezi a szabadságot, megélik a szeretet közösséget, stb.
· A B-generációs gyermekek alapvetően szakmunkások lesznek, ami mester-inas gyakorlatban valósul meg. Nincs iskolapad, helyette fokozatos bevonódás a választott mesterségbe.
· Amennyiben a B-generációs gyermek értelmiségi pályát választana, szülőként lesz erre módja, amit megalapoz a gyermekként megélt kiegyensúlyozott, boldog (iskolamentes) gyerekkora.
· Az A generációs szülő a sok gyerekkori tanulását jogosan pihenheti ki felnőtt korában, együtt szabadon kikapcsolódva gyermekével.
Nyilván sok apróságot kell/lehet még kidolgozni (pl. hol van a B-generációs gyermek, amíg az A-generációs szülők dolgoznak (rövid munkaidőben) –> mondjuk nagyszülő háló…), de úgy érzem, hogy semmi sem megoldhatatlan. Büszke vagyok a lányomra. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése