2013. október 27., vasárnap

ősz-gyönyörű

Egészen lélegzetelállító idén az ősz. Nem tudom pontosan min múlik, időjáráson, csapadékon és hőmérsékleten, de azok a színek, amiket idén tár elénk az ősz, engem teljesen lenyűgöznek. Az ablakunk alatt a kis hársfánk vakító aranysárga ragyogással tündököl a napfényben. A szemem alig bírja befogadni a színek mélységeit, a szívem mélyéig érnek a fények és akaratlanul is mosolyognom kell.

Számomra az ősz színei – különösen egy ilyen őszé, mint az idei – mindig Isten létének a bizonyítékai. Rudolf Otto szereti mondani Istenről, hogy egészen más (ganz anderes), és én is azt hiszem, hogy gyakran ott, ahol elenyészik a világi logika és széthull a racionalitás, pont ott érhető tetten az Isten. Éppen akkor válik megérinthetővé, amikor minden fogódzó kicsúszik a kezünkből. Szerintem az őszi falevelek színpompás előadása pont ilyen.

Rémlik valami, tanultuk biológiából, hogy mi történik a levelekkel ilyenkor, ősszel. A víz kiürül a levelekből, a fotoszintetizálásért felelős zöld klorofil elbomlik, helyette pedig olyan ásványi anyagokkal, vegyületekkel telik meg, amitől a növény másképp nem tud megszabadulni, le kell dobnia. De ez önmagában nem magyarázza meg az őszi színek lenyűgöző kavalkádját.

Pont abban rejlik a lényeg, hogy az őszi színeknek nincs értelme. A tavasz vagy nyár színeinek élettani, fajfenntartási szerepe van. Csábító virágok, méhek és lepkék, nektár és beporzás. De az ősz színeinek semmi értelme. Persze azon túl, hogy egyszerűen gyönyörű.

Ahogy ülök a verandánkon, mintha mesélne nekem a sok halványzöld, sárga, narancs, vörös és barna levél számtalan árnyalata. Arról beszélnek, hogy Isten szereti a szépet, a harmóniát. Hogy nem egyszerűen működőképesnek teremtette ezt a világot, hanem számtalan ponton örömöt és szépséget csempészett bele. Az őszi lombok hömpölygő színtengere egy játékosan alkotó Istenről beszél, aki maga is örömet lel a szépségben és harmóniában. Minden magasabb cél és törvényszerűségek nélkül, csak játszik a színekkel. És szerintem remekül csinálja – csak így tovább.

(Evangélikus Élet, 2013. okt. 27-i szám. Palackposta.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése