ősz-gyönyörű

Egészen lélegzetelállító idén az ősz. Nem tudom pontosan min múlik, időjáráson, csapadékon és hőmérsékleten, de azok a színek, amiket idén tár elénk az ősz, engem teljesen lenyűgöznek. Az ablakunk alatt a kis hársfánk vakító aranysárga ragyogással tündököl a napfényben. A szemem alig bírja befogadni a színek mélységeit, a szívem mélyéig érnek a fények és akaratlanul is mosolyognom kell.

Számomra az ősz színei – különösen egy ilyen őszé, mint az idei – mindig Isten létének a bizonyítékai. Rudolf Otto szereti mondani Istenről, hogy egészen más (ganz anderes), és én is azt hiszem, hogy gyakran ott, ahol elenyészik a világi logika és széthull a racionalitás, pont ott érhető tetten az Isten. Éppen akkor válik megérinthetővé, amikor minden fogódzó kicsúszik a kezünkből. Szerintem az őszi falevelek színpompás előadása pont ilyen.

Rémlik valami, tanultuk biológiából, hogy mi történik a levelekkel ilyenkor, ősszel. A víz kiürül a levelekből, a fotoszintetizálásért felelős zöld klorofil elbomlik, helyette pedig olyan ásványi anyagokkal, vegyületekkel telik meg, amitől a növény másképp nem tud megszabadulni, le kell dobnia. De ez önmagában nem magyarázza meg az őszi színek lenyűgöző kavalkádját.

Pont abban rejlik a lényeg, hogy az őszi színeknek nincs értelme. A tavasz vagy nyár színeinek élettani, fajfenntartási szerepe van. Csábító virágok, méhek és lepkék, nektár és beporzás. De az ősz színeinek semmi értelme. Persze azon túl, hogy egyszerűen gyönyörű.

Ahogy ülök a verandánkon, mintha mesélne nekem a sok halványzöld, sárga, narancs, vörös és barna levél számtalan árnyalata. Arról beszélnek, hogy Isten szereti a szépet, a harmóniát. Hogy nem egyszerűen működőképesnek teremtette ezt a világot, hanem számtalan ponton örömöt és szépséget csempészett bele. Az őszi lombok hömpölygő színtengere egy játékosan alkotó Istenről beszél, aki maga is örömet lel a szépségben és harmóniában. Minden magasabb cél és törvényszerűségek nélkül, csak játszik a színekkel. És szerintem remekül csinálja – csak így tovább.

(Evangélikus Élet, 2013. okt. 27-i szám. Palackposta.)

menő mobilok

Azt hittem, hogy ha ilyen menő mobilom lesz, tudod, ilyen hólapát, üvegtálca, plazmatévé, na, szóval azt hittem ettől majd bekerülök többi menő mobilos elit társaságába, de ez az ügy természeténél fogva lehetetlen. Elmagyarázom, egyszerű. A saját mobilom totál érdektelen mások számára, maximum annyi, hogy a tipussal beskatulyáztam magam plusz már a menükből kiderül, hogy gyalázatosan kevés időt/energiát fektetek a szépítgetésébe. Rájöttem, ebbe az elitbe csak úgy vezet az út, ha az ő mobiljukat tudom csodálni, persze ez is nem kis energia, mert a hatékonyságához igazán odaadó csodálat szükséges...
Valahogy egyre inkább érzem, hogy csábít az őszi napfény, hogy kiüljek olvasni vagy harmónikázni, a mobilomat meg valahol jó messze hagyjam...