nyárzsibbadás

A tikkasztó hőségben az agyam is csak alig vonszolta keresztül magát a nyár fülledt ingoványán. Szinte semmi kreatív dolgot nem alkottam, az engem körülvevő valóság passzív szemlélőjévé deformálódtam, de így utólag visszatekintve úgy tűnik, ezt is az elengedés buddhista tökéletességével tettem, miután néhány foszlányon, szilánkon kívül nem is maradt meg bennem semmi. Azért ezekből a darabkákból álljon itt alább egy csokor. (Ha eszembe jut még valami, majd ideírom.)

• - De Kapitány, az erőszak csak erőszakot szül!
  - Úgy van, Közlegény! Így végül mindenki jól jár...
• Legfeljebb kétnaponta locsoltam, mégis olyan reménytelen küzdelemnek látszik a növénykéim életben tartása. Az egész ügy - víz és szárazság, élet és napfény, alkonyat és hajnal, zöld és sárga, gyom és ültetvény, kútvíz és csapvíz, az eső pótolhatatlansága - még itt kavarog bennem, talán egyszer majd még írok belőle valamit...
• Volt egy intenzív munkám a nyáron. Olyan felemelően büszke voltam magamra, de a visszajelzés végül nem lett pozitív - szóval ízlelgetem az újabb kudarcom ízét.